Bűnbánatot és engesztelést kért a Szűzanya a Lourdes-i jelenések alkalmával - emlékeztette híveit Schönberger Jenő püspök február 11-én, az este hat órától bemutatott szentmise elején, a székesegyházban. A Püspökség kórházpasztorációs irodája által előkészített, a betegek világnapjához kapcsolódva tartott szentmisére idén is sokan érkeztek közelről és - szervezett autóbuszokkal - távolról.
"1858. február 11-én megjelent a Boldogságos Szűzanya Lourdes-ban, Bernadettnek, és július 16-áig összesen 18 alkalommal. Szent II. János Pál pápa 1992-ben kérte, hogy február 11-ét a betegek világnapjává nyilvánítsák, hogy Isten népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek és segítse a szenvedés megértését. Isten nem hagy magunkra bennünket, a szenvedésben is velünk van. Aki még nem szenvedett, majd megtapasztalja, de aki már igen, az tudja: nagyot tett velünk az Úr akkor is, amikor szenvedni engedett és akkor is, amikor meggyógyított."
A bevezetője végén "Krisztus kereszthordozásában munkatársaknak" nevezte a püspök a betegeket.
A homíliájában már a jelenkor emberét vizsgálta, annak életét és üdvösség-keresését, a "bűnbánat és engesztelés" gondolatát folytatva. "A Boldogságos Szűzanya üzenete Lourdes-ban a bűnbánat és az engesztelés szükségességéről szólt. De Jézus, nyilvános működését is ezzel a kéréssel kezdte: tartsatok bűnbánatot, mert elközelgett az Isten országa. Miért jut el olyan nehezen hozzánk ez a felszólítás? Talán mert elfelejtettünk személyes életet élni. A mai ember valamilyen virtuális világban él. Körülvesznek minket a hírek, azt gondoljuk, hogy egy tájékozott embernek tudnia kell, mi történik ugyanabban az órában Londonban, Párizsban, Budapesten, Bukarestben és Washingtonban. Hírözönben élünk és minden hírről értesülni akarunk. Valójában azonban semmit nem tudunk az élet valóságáról. Isten teremtette a világmindenséget, amely értünk van. Ez a világ csoda és benne a legnagyobb csoda az emberi élet, amelynek nem az a célja, hogy minden hírről tudjunk, hanem, hogy megnyerjük Isten országát, hogy eljussunk a mennyei Atyánkhoz, aki nekünk örök életet kínál. Az emberek ezzel nem törődnek, meg sem hallják a felhívást, miszerint tartsanak bűnbánatot. Betört a technika és elfelejtettünk élni! A Boldogságos Szűzanya föl akar ébreszteni bennünket. Ahhoz, hogy felébredjünk, csendre van szükségünk. Ma mindenhonnan zaj jön felénk. Márpedig Isten szavát nem lehet másképp meghallani, csak ha elcsendesedünk. Nem élünk személyes életet, elfelejtettük azt, hogy miért is élünk. Pedig milyen csodálatos világ vesz körül bennünket..."
A betegség ráébreszti az embert a valóságra, mondta Schönberger Jenő püspök: "Ebben a modern világban jól jön az, ha az embert meglátogatja a betegség, mert akkor rádöbben arra, hogy mi is valójában az élet. Nem lesznek többé fontosak a hírek, az események, amelyeket a televízió, a média ont ránk, hanem elővesszük az imakönyvet, a rózsafüzért és elkezdünk imádkozni. Minél súlyosabb a betegség, annál inkább zavarnak minket a külső körülmények, a hírek. Nem akarunk már tudni róluk, mert egyvalamiről szeretnénk csak tudni, Istenről. Amikor betegek vagyunk, felértékelődik az a személy is, aki meglátogat és ugyanúgy kell bennünk is felértékelődjön az a személy, aki beteg. Ő csoda, Isten csodája - csak ez a személytelen világ kiüt bennünket a valóságból" - tette hozzá.
A szentmise végén vers hangzott el - Pfeifer Melany, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum X. B osztályos tanulója Sík Sándor, Ketten a mesterrel című versét szavalta -, majd közösen elvégezték a teljes búcsú elnyeréséhez szükséges, előírt imákat. Ebben a megerősítő kegyelemben térhettek aztán haza, merítve terheik további hordozásához. A betegek világnapjához kapcsolódva az egyházmegye esperességeiben, több helyen is szentmisét mutattak be.